Wild Cat - 9. fejezet

Sziasztok! :D Meghoztam a kövi részt :) Remélem tecceni fog, ezt most közösen hoztuk össze beLLs-KStew-vel :) Jó olvasás! by: dorri


Kristen szemszöge


Egész úton fogtuk egymás kezét. Olyan jó érzés volt tudni, hogy tartozol valakihez. Hihetetlen, hogy Rob tényleg ennyire szeretne egy ilyen lányt mint én. Hisz bárkit megkaphatna. Egy csomó gyönyörű lány mászkál az utcán, miért pont én kellenék neki?
Nem tudtam tovább gondolkodni, mert Rob elkezdte hüvelykujjával simogatni a kézfejemet. Annyira édes! Ránéztem összekulcsolt kezünkre és elmosolyodtam. Hát van nálam szerencsésebb lány a világon? Valószínűleg nincs. Rob tényleg nagyon rendes és figyelmes. A szexet sem akarta elsietni. Imádom őt!

- Minden rendben? - kérdezte szerelmem. - Csak mert nagyon elgondolkodtál.
- Persze, minden rendben van. - mosolyogtam rá.
- Mindjárt oda érünk.

Erre csak felsóhajtottam. Vajon elfogad majd az édesanyja? És ha nem, akkor mit csinálok, csinálunk? A kérdések csak úgy özönlöttek, de választ nem kaptam rájuk.
10 perc után már meg is érkeztünk és egy gyönyörű, szép nagy ház előtt parkoltunk le. Ház?! Inkább palota! Jó, mondjuk a mi házunkat sem lehet vityillónak nevezni. Na, de ez!

- Tetszik? - kérdezte Robert, mikor kinyitotta nekem a kocsija ajtaját - micsoda úriember - és én még mindig tátott szájjal bámultam a házukat.
- Ez... csodálatos. - ámultam és bámultam még mindig.
- Örülök, hogy tetszik. - cirógatta meg az arcom. Én persze egyből elpirultam, mire ő kuncogott. - Gyere menjünk, anyám már vár.

Nyeltem egy nagyot. Mi lesz, ha nem fog kedvelni és ő is azon a véleményen lesz, mint Richard? Nem volt más választásom, mint követni Robot. Már csak pár lépés és személyesen is találkozhatok az édesanyjával. Még 3 lépés... még 2 lépés - nem, nem futamodhatsz meg! Megígérted Robnak! - már csak 1 lépés és... Hirtelen kivágódott az ajtó és egy szőke hajú nő szaladt kifelé és Robnak ,,vágódott".

- Kisfiam! Már úgy vártalak titeket! - szállt le fiáról a nő. - Jajj, milyen figyelmetlen vagyok! Szia, a nevem Claire Pattinson, Robert anyukája vagyok. Már sokat hallottam rólad! Örülök, hogy megismerhetlek! - én hirtelen lefagytam, azt sem tudtam, most mi van. Nagyon hiperaktív ez a nő! Aztán, mint derült égből villámcsapás, hirtelen észbe kapta és kezet ráztam vele.
- Jó napot! Az én nevem Kristen Stewart. - mosolyogtam rá szelíden.
- Jajj, ne butáskodj már! Tegezz nyugodtan!
- Köszönöm, Claire! - mosolyogtam mostmár melegebben rá.
- Na, mennyünk bem ne ácsorogjunk ide kint. - intett befelé.

Amint beléptünk egy előszobában találtuk magunkat. Levettem a cipőmet és Rob lesegítette rólam a kabátot. Milyen figyelmes! Megköszöntem udvariasságát, majd mentünk Claire után.

Az előszobából nyílt egy tágas nappali, onnan pedig a konyha. Volt még egy folyosó, de az nem tudom hová vezetett. Robert körbevezetett a házban, így tudtam meg, hogy a folyosó egy lépcsőhöz vezet.

Az emeleten még 4 ajtó volt. Az egyik Claire és Richar szobájába vezetett. Egy másik ajtó mögött egy vendégszoba állt. A harmadik egy fürdőszoba volt. És az utolsó volt Robert szobája. Amint bevezetett a szobájába az állam a földön landolt. Hatalmas szobája volt és azon belűl még kettő ajtó. az egyik a fürdőé, a másik a gardróbjáé. Nagyon ízléses volt a szobája.

A színek is nagyon tetszettek. A szürke és a kék keveréke volt. Inkább olyan ezüstös beütéssel, de még is volt benne egy kis kék, ami különlegessé tette. A szoba közepén egy hatalmas francia ágy állt. Hm... mi mindent tudnánk ott csinálni... - Elég legyen Kristen Stewart! Nem szabad elkapkodni semmit, emlékszel? - szóltam gondolatban magamra. Volt még a szobájában egy kanapé; plazma TV; íróasztal, azon egy laptop; könyvespolc és képek a falon. Volt egy szekrény, amin szintén képek álltak. Az egyiken a szüleivel volt rajta, egy másikon - gondolom - a haverjával és volt még egy amin egy szőke hajú, csinos lány öleli át Robot. Nagyon boldognak tűntek azon a képen.

A fürdőszobában egy szintén hatalmas kád - vagy inkább jakuzzi - állt és még volt egy zuhanyzó is. A gardróbjába már be se mertem nézni, de a kíváncsiságom nagyobb volt a ,,félelmemnél". Viszont, amikor kinyitottam a gardróbja ajtaját, meglepődtem. A várt tágas hely helyett, egy kisebb szoba volt. Meg is kérdeztem Robtól, hogy, hogy-hogy ez nem olyan tágas szoba mint a fürdő és az ő szobája. A válasz egyszerű volt: fiú és nem szeret sokat vásárolni, vagyis nincs annyi ruhája, ezért nem kell nagy szoba neki.

Leültünk az ágyra és beszélgettünk még egy kicsit, míg kész nem lesz a vacsora.

- Szóval... - néztem a szekrényen álló képekre. - Nagyon csinos a barátnőd. - kezdtem, bár ez a kijelentés nem volt épp megfelelő, mert már velem jár. De akkor miért van még mindig kint egy kép róla és a barátnőjéről?
- Ki? Lizzy? Ja, ő a nővérem! - nevetett. Gratulálok Stewart!
- Oh... - csak ennyit birtam kinyögni, éreztem, hogy elpirulok.
- Csak nem féltékeny vagy? - jött közelebb hozzám az ágyon.
- Ki? Én? Ugyan már! - horkantam fel és még vörösebb lettem.
- Én csak téged szeretlek! - simogatta meg arcomat. - Persze volt már előtted egy-két kapcsolatam, azok közül is csak egy volt komolyabb, de egyiknél sem éreztem azt a szerelmet, amit nálad érzek. - hajolt nagyon-nagyon közel hozzám. Teljes mértékig meghatódtam.
- Én is szeretlek! - suttogtam ajkaira, majd megcsókoltuk egymást.

Ő eldöntött az ágyon és fölém tornyosult. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, a levegő hiánnyal nem törődve, míg egy kopogtatásra, majd egy torokköszörülésre nem lettünk figyelmesek. Hirtelen váltunk el egymástól és mind a ketten felültünk. Próbáltuk rendesen venni a levegőt, kevés sikerrel. Az ajtóban Claire állt.

- Sajnálom, hogy megzavarlak titeket, de kész a vacsora. Gondoltam szólok. - sütőtte le szemeit.
- Semmi gond, nem zavartál meg semmit, pár perc és megyünk. - válaszolt Rob. Claire bólintott, majd kiment.
- Ez nagyon ciki volt. - hajtottam le a fejem.
- Nyugi. Anyám volt már ilyen helyzetben. Mikor Lizzy 20 éves volt és haza hozta a pasiját, a nappaliban estek egymásnak. Nem jutottak messzebbre, mint mi, de képzelheted. Anya után pedig belépett apa és mikor meglátta, hogy az egy szem kicsi lánya éppen egy pasi alatt fekszik ziláltan, hát... - nevette el magát. Szegény Lizzy. Sajnos bármennyire is sajnáltam őt, én sem bírtam visszafogni feltörni készülő nevetésemet. Bár én visszafogottabban nevettem, mint Rob.
- Na, gyere menjünk, mert még kihűl a vacsora. - álltam fel.

Lementünk a konyhába, s mikor beléptünk egy szépen megterített asztal fogadott minket. Húsleves volt az előétel; aztán egészben sül pulyka, hozzá köretként sült krumpli, krumplipüré, rízs; volt savanyúság is. A szám is tátva maradt, ma már sokadjára.

- Claire nem kellett volna ennyit fáradoznod. - dadogtam.
- Anyám szeret túlzásokba esni. - súgta a fülembe Rob.
- Jajj, kincsem nem volt fáradság! Nem tudtam milyen köretet szeretsz, ezért készítettem három félét. Na gyertek üljetek le!

Leültünk és elkezdtünk enni. A húsleves nagyon finom volt, csak úgy, mint a csirke és a köretek. Vacsora közben Claire kérdezgetett erről-arról. Mikor befejeztük az evét, átvezetett minket a nappaliba. Leültünk a kanapéra, míg Claire a konyhába ment. Három kisebb tányér somlói galuskával tért vissza. Nem győztem köszönni az egész mindenséget. Nagyon finom volt a desszert is.

Beszélgettünk még fél órát, aztán már kezdtem elálmosodni. Maradni akartam még, de Rob látta rajtam, hogy majd' elalszok. Clarie is mondta, hogy nyugodtan mennyünk csak. Már éppen álltunk fel, mikor egy ajtó csapódásra és egy kiabálásra lettünk figyelmesek.

- Szívem! Megjöttem! - kiabált be az előszobából Richard. A vér is meghűlt az ereimben. Richard! - nyögtem fel magamban.


U.i.: Szóval... Mivel szép hosszú fejit kaptatok örülnék pár kommentnek! És nagyon rosszul esik, hogy van 19 rendszeres olvasó, de csak egy-két ember ír komit! Nos tehát komihatárt vezetünk be! A komihatár pedig: 4! Amíg nem lesz meg a 4 komi, addig nincs friss! Sajnáljuk... Megértéseteket köszönjük! És bocsi az esetleges hibákért! by: dorri & beLLs-KStew