Wild Cat - 7. fejezet

Sziasztok! :D Itt a friss :D Nem tudom szerdán miért nem volt friss, de az most mind1 is, a lényeg, hogy most itt van :D Jó olvasást! :) beLLs-KStew ezt most neked küldöm! ;) Puszi; dorri


Rob szemszöge


Mikor Tom elmondta, hogy Kris miért sírt, nagyon meglepődtem. Kristen tényleg szerelmes lenne belém? Pont belém?! Ez... ez... hihetetlen! Végre van egy lány, akit nem csak a pénzem érdekel, hanem én magam. Mert valljuk be, nem vagyunk szegények. Apám is jól keres és anyám sem panaszkodhat. Ráadásul néha Tom és én is fel szoktunk lépni bárokban. Mind a ketten gitározunk, bár nem értem, hogy a közönségnek, hogy tetszhet a produkciónk. Tom tényleg jó, de én... Inkább hagyjuk. Visszatérve Kristenhez... Tényleg alig bírom elhinni. El is határoztam, hogy azonnal odamegyek. Már éppen álltam fel a kanapéról, mikor apám jött be a nappaliba.

- Hova, hova? - kérdezte.
- El. - válaszoltam szűkszavúan.
- Robert. Ugye nem Kristenhez akarsz menni? - nézett rám apai szigorral.
- Hm... De képzeld oda! És semmi közöd sincs hozzá, hogy hova megyek, kivel vagyok és mit csinálok vagy bármi máshoz!
- Ezt azonnal fejezd be! Az apád vagyok és megtiltom, hogy oda menny!
- Már elmúltam 18 azt csinálok, amit akarok!
- Amíg az én házamban élsz, addig azt csinálod, amit én mondok! És én megtiltom, hogy oda menny!
- Rendben! Akkor már össze is pakolok és elköltözök! - erre apám szemeis kikerekedtek.
- Robert Thomas Pattinson! Ne merészeld megtenni!
- Csak figyelj! - és felrohantam a szobámba.

Összeszedtem pár ruhámat és bedobáltam a sport táskámba. Nem hiszem el, hogy tényleg összevesztem apámmal. Mindig jó volt köztünk a viszony. Most viszont... Eddig egy lány ellen sem tiltakozott, akkor Kristen ellen most miért? Tényleg annyira ,,rossz" lány lenne? Talán apámnak van igaza és nem kéne vele összejönnöm. De... nem. Hiszem, hogy Krsiten meg tud változni!

- Rob... Kérlek ne menny el! - hallottam meg anya hangját.
- Anya... Időre van szükségem.
- Én megértem, csak azt kérem, hogy ne menny el itthonról! Úgy értem, ne költözz el! Egyátalán, hová mennél? Kristenhez?
- Ne kezdd te is légy szíves. - sóhajtottam. Anyával nem fogok összeveszni, se kiabálni.
- Én nem akartalak megbántani. Ha tényleg annyira szereted... - hagyta lógva a mondatot. - Mi lenne, ha bemutatnád nekünk? - nem hittem a fülemnek. Anya tényleg azt akarja, hogy mutassam be nekik Krsitent?
- Szerintem ez nem jó ötlet...
- Miért?
- Egy szót mondok neked: Apa.
- Ne is törődj vele! Majd megbékél! Ha tényleg úgy érzed ő az igazi, akkor apád úgy sem tehet ellene. Viszont én örülnék, ha majd bemutatnád nekem! Szívesen megismerném a fiam választottját! - komolyan mondom férfi létemre könnyes lett a szemem! Oda mentem anyához és megöleltem.
- Köszönöm!
- Ugyan kisfiam! Na, gyerünk menny el hozzá és ,,készítsd fel" a bemutatásra. - nevetett anyám.
- Nem túl korai? Össze se jöttünk még.
- Ahogy gondolod. - mosolygott. Vissza mosolyogtam rá, majd elköszöntem tőle és már mentem is Kristenhez. Csak egy baj volt. Nem tudtam, hogy hol lakik! Azonnal felhívtam Tomot, mert ő Hayley-jal van és gondoltam ő, majd meg mondja, hogy hol laknak.
- Tom! Add nekem Hayley-t!
- Rob, mi a baj?
- Nincs semmi baj, csak add már Hayley-t!
- Jó, jó... Igen? - szólt bele a telefonba Hayley.
- Hayley! Megadnád a címeteket? - vettem könyörgőre a hangomat.
- Persze, de miért?
- Beszélnem kell Krissel.
- Jól van...

Mikor megadta a címet, már száguldottam is Kristen felé. A ház előtt leparkoltam, vettem két mély levegőt, majd kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé. Becsöngettem, majd vártam. Lehet, hogy nem is akar látni. Már épp azon voltam, hogy elmegyek, mikor kinyílt az ajtó. Nem mertem Kris szemébe nézni, ezért lehajtottam a fejemet. Mégiscsak meg kéne szólalnom.

- Bejöhetek? - kérdeztem halkan. Nem nagyon néztem fel, csak alig, hogy azért lássam is. Ahogy láttam, eléggé meglepődött. Nem szólt semmit, csak arrébb állt, hogy beengedjen. Besétáltam a nappaliig - vagy is gondoltam, hogy az a nappali lehet - kicsit körbe néztem, majd leültem a kanapéra. Ő is leült mellém, de szemet szúrt, hogy a távolságot meghagyta kettőnk közt. Ez azért elszomorított.
- Sajnálom. - fordultam felé.
- Mégis m... Mégis mit? - dadogta.
- Elsőnek is, Tom elmondta, miért sírtál... - kezdtem. - Apám egy hülye, szeret beleszólni a dolgaimba, de én nem akarom, hogy beleszóljon. - ültem kicsit közelebb hozzá. - Ahogy megláttalak beléd estem. És ez nem vicc. Még nem láttam olyan lányt, aki ilyen hatással lenne rám... De Te... - mentem hozzá még közelebb, hogy újjaimmal felemeljem fejét, hogy a szemembe nézzen. Amint a szemembe nézett, megszűnt a világ körülöttem.

A szemeibe könny gyűlt. Nem akartam, hogy sírjon. Felemeltem, bal kezemet, hogy letörölhessem a könnyeket arcáról, de ott is hagytam. Pár percig csak néztük egymást. Egyre közelebb hajoltam hozzá, majd mikor már csak miliméter volt köztünk gyengéden megcsókoltam. Egy másodpercre lefagyott, de amint rájött, hogy megcsókoltam, gyorsan viszonozta. Olyan csodálatos volt, hogy csak na! Örökké tudnám őt csókolni!
Gyengéden csókolóztunk, nem kapkodtunk el semmit sem. Kris közelebb jött hozzám, majd megfogtam a derekát és az ölembe húztam. Jobb kezével átkarolta nyakamat és tarkómnál a hajamba túrt, bal kezét a mellkasomra tette és azt simogatta. Nagyon jól esett. Magamban fel sóhajtottam az érzésre. Nem csak lelkemnek esett ez jól, de vágyam is éledezni kezdett. Nem akartam elsietni semmit sem. Elszakadtam ajkaitól és nyakát kezdtem el csókolni. Ő lejjebb hajolt és a fülembe suttogott:

- Szeretlek. - megálltam a nyaka csókolgatásába és felemeltem a fejemet.
- Én is. - csókoltam meg szenvedélyesen.

Újra gyengden csókolóztunk. Megállás nélkül csak csókolóztunk. Majd gondolva egyet eldöntöttem a kanapén. Nem volt olyan kényelmes, mint egy puha ágy, így feláltam, őt az ölembe vettem és elindultam a lépcső felé, gondolván, hogy arra van a szobája. Kis idő múlva meg is találtam azt. Benyitottam, körül se nézve zártam vissza az ajtót - kulcsra - és mentem egyenesen az ágyhoz, s ott megint ledöntöttem a - most már - puha ágyra. Óvatosan Kristen fölé hajoltam és úgy csókoltuk egymást. Ő lábaival átkulcsolta a derekamat és magára húzott még jobban. Ez nagyon nem volt jó ötlet mert vágyam, nőiességéhez dörzsölődött, így megkeményítve az én már eleve vágytól duzzadó férfiasságomat. Bele is nyögtem a csókba, s Kris is elfojtott egy sóhajt kevés sikerrel. Elszakadtam Kristen ajkaitól, majd újra nyakát kezdtem el csókolgatni, miközben ős az ingemmel babrált. Felbátorodva ezen, a nadrágja gombjai után nyúltam és kigomboltam azt. Ő is a nadrágomnál kezdett matatni, de nem gombolta ki csak végigsimított merev férfiasságomon. Felnyögtem, és hevesebben csókoltam. Aztáb hirtelen eszembe jutott, ami még nem rég eszembe volt. Nem akarok elsietni semmit sem. Hirtelen elszakadtam tőle és lihegve vártam, hogy lenyugodjunk mind a ketten.

- Mi a baj? - kérdezte lihegve szerelmem.
- Semmi csak... Nem akarom elsietni a dolgokat. Ne haragudj. - hajtottam le a fejem.
- Megértem és én sem akarok elsietni semmit. Csak jól esett ez a csókcsata. - simított végig arcomon. Mosolyogva néztem rá, majd megcsókoltam. Ledőltem az ágyra és magamra húztam szerelmemet, s így pihentünk tovább.


U.i.: Elég hosszú szal komika! :D Köszi, puszi, dorri.