6. fejezet

Helló csajok! Ma én, beLLs-KStew hoztam a fejit. Remélem örülni fogtok, mert szerintem ez egy jó fejezet lett a történések miatt :D Dorri téged meg pusszantalak (L)

B.K.

Reggel egy kisebb fejfájásra ébredtem. Úgy hogy ki is másztam az ágyból, és lementem a konyhába. Ott bevettem egy fejfájás csillapítót, majd csináltam magamnak és barátnőmnek egy kávét. Az enyémet gyorsan meg is ittam, majd csinálni akartam még egyet, de a pulton ott díszelgett egy színes papír. A papírért nyúltam, majd elkezdtem olvasni.

" Helló csajszi! Bocsi, hogy nem keltettelek fel, de a tegnap miatt inkább hagytalak aludni. Tudod, nagyon szimpatikus nekem ez a Tom gyerek, és elhívott ma magával ebédelni, így elmentem vele. Utána még elmegyünk valamerre, úgy hogy majd csak este tudunk beszélni. Remélem nem haragszol! Szeretlek és vigyázz magadra. Puszil Hayley!"

Ahogy elolvastam a levelet, azonnal a második bögre kávé után kaptam, és megittam a tartalmát. Teljesen ki voltam. Persze inkább csak lelkileg.

Egyébként remélem össze jön kettejük közt ez a dolog. Mármint Hayley-nek és nekem - mondjuk ki - szar az életünk. El van cseszve, hiába vagyunk gazdagok. A pénz nem boldogítja az embert. Már akit... De minket nem.

Az órára néztem, ami fél kettőt mutatott.

Ideje lenne összeszednem magam.. Így hát felszaladtam a saját fürdőszobámba.

Elsőnek is letusolok. Az most jót fog tenni.

Gyorsan levetkőztem, és magamra engedtem elsőnek a jéghideg vizet. Elsőnek kurva szar volt, de aztán megszoktam. Muszáj volt a hideg víz, hogy kicsit vissza kerüljek a jelenbe.

Mikor már szó szerint vacogtam, meleg vizet engedtem tovább, majd szeder illatú tus fürdővel megmosakodtam. Hajat is mostam. Azt meg eper samponnal. Kész gyümölcs tál vagyok... -.-

Mikor mindennel kész voltam, kiszálltam a zuhany kabinból, és megtörölköztem.

Nem volt nálam ruha, így magam köré csavartam a törölközőt.

Fogat mostam, befújtam magam dezodorral.

Aztán kimentem és valami ruhát magamra aggattam. A ruha az nem más volt, mint egy bordó atléta, amin a Led Zeppelin zenekar volt rajta. Így mellesleg imádtam a zenéit. Aztán egy szakadt rövid nadrágot, ugyanis kint hét ágra sütött a nap.

Mikor minden teendőmmel kész voltam, kisétáltam a ház előtti kis padra, leültem, térdemet felhúztam, és gondolkozni kezdtem.

Hogy min? Azon, hogy mekkora egy szar életem van. Ha pedig azt kérdezitek, hogy hol rontottam el, akkor a válaszom az lenne, hogy fogalmam sincs. Talán ez nem csak az én hibám. Az anyám hibája is. Ha nem hagyott volna el, ha nem hordott volna össze mindennek, ha még mindig mellettem lenne, és még mindig szeretne, akkor nem hagytam volna el önmagam, nem tartanék ott, ahol most, és talán egy boldog életem lehetne az anyámmal, a rég látott 2 testvéremmel, Cameronnal és Taylorral, és Hayley-el. Az apámat azért nem mondom, mert meghalt egy autó balesetben.

Visszatérve az ön sajnálathoz, mindent össze véve, egyáltalán nem vagyok boldog, csak ha Hayley velem van. Mert számomra csak a két bátyám és Hayley jelenti a család szót.

Összességiben nincs miért boldognak lennem, nincs aki boldoggá tehetne. Az egy dolog, hogy iszok, idegenekkel szexelek, de ez is azért van, hogy a bánatomat elfojtsam.

Egy barom vagyok ugye?

Könnyeim azonnal záporozni kezdtek egymás után, így inkább vissza mentem a házba.

Úgy 10 percig sírhattam megállás nélkül.

Ekkor már olyan három óra is elmúlt, de szartam rá.

Muszáj volt innom valamit, de csak egy pohár vízre jutott a választásom. Én és a víz... külön világ,, de azért vicces hogy épp ezt iszok.

A két pohár víz után ismét sírtam, de már nem tudom miért. Sírásomat pedig a csengő hangja szakította meg.

Gyorsan megtöröltem a szememet, kifújtam az orromat, majd ajtót nyitottam.

Mondjuk mikor megláttam, hogy Rob áll előttem kicsit szomorú fejjel, eléggé meglepődtem.

- Bejöhetek? - kérdezte halkan.

Én nem nagyon tudtam megszólalni, így csak odébb álltam, hogy betudjon jönni.

A nappaliig sétált, kicsit körbe nézett majd leült a kanapéra. Én mellé ültem, persze a távolságot meghagytam köztünk.

- Sajnálom. - fordult felém.

- Mégis m... Mégis mit? - dadogtam halkan, könnyes szemekkel.

- Elsőnek is, TOm elmondta miért sírtál... - csodás. Nagyot nyeltem. - Apám egy hülye, szeret beleszólni a dolgaimba, de én nem akarom, hogy beleszóljon. - Kicsit közelebb jött. - Ahogy megláttalak, beléd estem. És ez nem vicc. Még nem láttam olyan lányt ,aki ilyen hatással lenen rám... De Te... - még közelebb jött, majd ujjaival felemelte fejemet, hogy a szemébe nézzek.

Hát nagy hiba volt, ugyanis teljesen elvesztem bennük.

Már megint elkönnyeztem.. a fenébe bele... De Rob ujjával letörölte, majd ott is hagyta a bal kezét az arcomon.

Pár percig csak egymás szemébe meredtünk, majd Rob lassan közelíteni kezdett arcával, majd amikor már szinte egy centi sem volt köztünk, gyengéden megcsókolt.

Ah... Istenem... Most ez komoly?! Olyan gyorsan csókoltam vissza, hogy csak na.

Ezt tényleg nem hiszem el... Megcsókolt és valami csodás... Ez az ember nagy hatással van rám az már ezer százalék...

Gyengéden csókolóztunk... Én nem akartam kapkodni, hagy érezzem ezt a csodás érzést, amit sohase érezhettem.

Kicsit közelebb fészkelődtem, Ő pedig derekamat átkarolva húzott az ölébe. Jobb kezemmel átkulcsoltam a nyakát, és tarkójánál belemarkoltam hajába, bal kezemet pedig mellkasára tettem, és kicsit azt simogattam.

Rob elszakadt ajkaimtól, majd nyakamra tért át, én pedig fejemet lejjebb hajtva a fülébe suttogtam:

- Szeretlek.

A csókolgatásban megállt, és fejét felemelte.

- Én is. - csókolt meg szenvedélyesen.

Újra csókolózni kezdtünk, de ez megint csak gyengéd volt, semmi vadság.

Sokáig csak csók csatát vívtunk, majd Rob eldöntött a kanapén, és így folytattuk tovább a csók csatát.