Wild Cat - 4. fejezet

Hello! :D Itt is van a következő fejezet :D Ezt most én (dorri) hoztam, mert hétvégén nem tudtam megirni a fejezetemet, mert barátnőm itt aludt :) Na, de nem is szaporítom tovább a szót! Tessék olvasni és komizni! ;)

Rob szemszöge

- Tom! Felkelni! - üvöltöttem Tomnak.

- Mi a faszvan Rob?! - hát igen... ő az én legjobb haverom, Tom.

- Látni akarod azt a kiscsajt akiről meséltem, nem?

- De! - vágta rá egyből.

- Hát akkor kelj már fel! - röhögtem a képébe. Nagyon vicces képet vágott, mikor megemlítettem a csajt.

Egyből kiugrott az ágyból és bement a fürdőbe. Én még mindig röhögtem rajta. Hát igen, ha Tomnál szóba jön egy csaj, akkor aztán teljesen bepörög.

Mire leértünk anyu csinált nekünk palacsintát reggelire. Tomnak is és nekem is ez volt a kedvencünk. Mind a ketten imádtuk anyu főztjét. Gyorsan bekajáltunk, majd elköszöntünk anyámtól és mentünk is a rendőrség felé. Míg oda felé tartottunk gondolkodtunk, hogy milyen ürüggyel is szolgáljunk apámnak. Végül is azt csak nem mondhatjuk, hogy jöttünk meglátogatni azt a két csajt, akit tegnap hoztatok be George-val.

Mikor aztán megérkeztünk, monták, hogy apám éppen kint járőrözik egy másik rendőrrel. A nő aki a pult mögött ült, mondta, hogy nyugodtan megvárhatjuk az irodája előtt. Megköszöntük neki a segítségét, majd mentünk is apám irodájához.

Kb. 10 perc telt el, mikor hallottuk nyílni az ajtót. És csodák csodájára George jött be Kristennel és a barátnőjével együtt. Mi is a neve? Azt hiszem, valami H betűs. Hayley! Igen, ez az! Hayley a neve. Szóltam Tomnak, hogy ott vannak. Tom arra nézett és amint meglátta Hayley-t leesett az álla. Ebből tuti lesz valami - gondoltam.

Amint megláttam Kristen, minden más kiment a fejemből. Nem láttam rajta kívül senkit és nem is hallottam semmit. De valami mégis bezavart a képbe. George vigyorog rá, és mintha a kivágott pólójába nézne bele. Egyenesen a mellére. Mit képzel ez magáról?! Ne vigyorogjon Kristenre és főleg ne így! És ne nézze a mellét! Már ott tartottam, hogy fölállok, odamegyek és beverek neki egyet! De, miért is zavar ez engem? Nem értettem, mi van velem. Aztán mégsem tettem, mert megindultak felénk. George oda vezette a lányokat a mellettünk lévő kettő fotelbe.

- Hát, örültem, hogy láttam önöket. - vigyorgott még mindig rájuk, de mintha Krsinél kicsit lejjebb esett volna a tekintete. Dühös lettem. Most már tényleg érik az a pofon! - fujtattam magamban. - Remélem, még lesz alkalmam látni önöket. Bár biztosan lesz alkalom nem? - Kris nagyon-nagyon csúnyán nézett rá.

- Na, jó. Húzzon el a büdös picsába. Örüljön, hogy nem töröltem le azt a mocskos vigyort, arról picsanyaló pofájáról. - a vigyor, abban a pillanatban fagyott a rendőr arcára. Háh! Megérdemelted! - gondoltam kárörvendően. Igazi belevaló csaj ez a Kristen! - bámultam rá halvány mosollyal. Aztán meghallottam, ahogyan Tom felröhög. Itt már én sem bírtam tovább, próbáltam köhögésnek álcázni a röhögésemet. Bár megérdemelte volna, hogy jól a pofájába röhögjenek. Aztán George egy csúnya pillantással jutalmazta meg Kristent, majd elment.

- Hülye paraszt. - ült le Kris a fotelba.

- Nyugi Kristen. Ez csak egy seggnyaló mocsadék. De jól beolvastál neki. - kacsintott Krisre, Hayley. Tom pont az ilyen kemény csajokat szereti, mint Hayley és Kristen. Jól egymásra fognak találni Hayley-val. - morfondíroztam.

- Megérdemelte. - rángatott vissza Kris hangja a valóságba. - Ekkora egy hülye pöcsöt, az ég nem látott. Mindegy is. Kérsz egy kávét? - kérdezte Hayleytől, Kristen.

- Aha! Kösz! Egy jó feketét.

- Már hozom is.

Ez pont kapóra jött. Kris elment az autómatáig, én gyorsan odaszóltam Tomnak, hogy mindjárt jövök és már mentem is utána. Mikor be akarta dobni a pénzt a gépbe én megelőztem.

- Hé! - nézett rám szúrós szemekkel. Olyan édes volt! Elég Rob!

- Nagyon haragszol, ha meghívlak egy kávéra? - villantottam fel féloldalas mosolyomat. Erre megcsillant a szeme. Nem tudtam ez mit jelent, bár lehet, hogy jobbis lett volna, ha nem tudom meg. Vagyis nem ITT tudom meg! Bal kezét a mellkasomra tette.

- Édes vagy, de egy! Apád nem nagyon örülne neki - húzta kicsit lejjebb mutató ujját - Kettő, köszi, de egyedül is menni fog. - vigyorgott rám ördögien, majd a gép fel fordult. S miközben bedobta a pént, kezét még lejjebb húzta rajtam, egészen a hasam közepéig, ahol aztán megállt. Ajjaj! Ha ezt így folytatja rögtön rávetem magamat! Éreztem, hogy férfiasságom éledezni kezdd odalent. Szaporábban vettem a levegőt, s próbáltam lenyugtatni magamat, kevés sikerrel. Mikor kész lett a kávéval, még nem fordult felém, de kezét visszacsúsztatta mellkasomra és belemarkolt a pólómba.

- De azért tényleg köszi. - nyalta meg ajkait, amit én csillogó szemekkel néztem. Vágytam rá, hogy legízlelhessem csodás ajkait. - Majd máskor. - nézte most ő ajkaimat, ami magabiztosságot adott. Erre el is mosolyodtam. Kezét még feljebb tolta egészen nyakamig, mire én megitn szaporábban vettem a levegőt. Ezt nem hiszem el mit vált ki belőlem ez a csaj! Igazi vadmacska számomra, de tényleg! Meg őrülök mellette! - még láttam, amint utoljára rápillant ajkaimra, majd visszament barátnőjéhez.

Én visszafordultam az autómatához. Le kellett egy kicsit nyugodnom. Látható vágyam, még így sem lankadt le, hogy már Kris nincs mellettem. Nem nagyon sikerült lenyugodnom. Mikor valamelyest csillapodtam, hallottam Kris cipőjének kopogását. Ezt nem hiszem el! Végre mikor kicsit lenyugodok, erre tessék, visszajön tovább kínozni! - nyögtem fel magamban. Nem fordultam meg, még mindig az autómatával szemben álltam.

- Na, mi az Rob?

- Most már meghívhatlak valamire? - mentem hozzá közelebb. Nem bírtam ki, hogy ne legyek közvetlen mellette. Hiányzott a teste melege. Olyan közek álltam hozzá, hogy testünk kicsit összeért, arcunkat pedig pár centi választotta el. Ő ördögien elmosolyodott. Ennek nem lesz jó vége! - gondolta még okosabik felem, de én nem hallgattam rá. Csináljon amit akar! Az övé vagyok! Testestül lelkestül. Halálosan belészerettem. Neki adtam mindenem, még ha ezt így nem is mondtam ki neki. De én már titokban, csak az övé vagyok.

- Hm... Nem is tudom. - simított végig ajkaimon, ajkaival, olyan közel álltunk egymáshoz. - Talán. - simította meg nyakamat, majd belecsókolt.

- És mit szeretnél? - már csak suttogni bírtam. Vágyam újra éledezni kezdett.

- Hm... Egy jó kis fekete kávé megtenné. - s nagyon lassan és lágyan ajkait az enyémekhez érintette. Itt szakadt el a cérna! Nem bírtam magammal és hevesen visszacsókoltam. Végre meg ízlelhettem ajkait! Az íze fenomenális volt! És ilyen puha dolgot még nem tapintottam, mint ajkai. De persze, mint mindennek, ennek is véget vetett valami, ebben az esetben valaki. Jobban mondva apám dörmögő hangja.

- Szerintem azt egyedül is megtudja venni. - Kris elhúzódott tőlem, a letörölhetetlen ördögi mosolyával. Én is elmosolyodtam halványan.

- Szóltál apa? - fordultam komoran apám felé.

- Nem kellene, ennek a libának kávét venned, már bocsának Kristen. Neked meg nem nagyon kéne barátkoznod a fiammal.

- Már elnézést Richard, de azt hagy tudjam én, hogy kivel akarok barátkozni és kivel nem.

- Nem a pszichológián kéne lenned?

- De, csak még vannak bent. - válaszolta Kristen, apám kérdésére.

- Már nincsenek. Most jött ki egy férfi onnan. Úgyhogy szerintem mehet is be, ami a fiamat illeti...

- Apa! Fogd már be! - szakítottam félbe.

- Mi van?

- Fogd be! Mindig csak dirigálsz. 19 éves vagyok a picsába is. Azt csinálok, amit akarok. Hagyjál békén.

- Ne, hagyd! - szólt rám Kristen. - Igazad van, de lehet, tényleg jobb, ha nem barátkozunk. Ki a fene akarna egy ilyen lánnyal barátkozni, mint én? Hagyd a fenébe. - kászálódott ki a karjaim közül.

- Én. - válaszoltam halkan, bár nem voltam benne biztos, hogy meghallja.

- Rob! Gyere be kérlek az irodámba. - nem néztem rá csak Krsit követtem szememmel. Aztán elszakítottam róla tekintetem és követtem apámat. Tom kérdőn nézett rám, mire megráztam a fejem. Hayley pedig Kris mellé kuporodott.

- Robert... Nem szeretném, ha komolyabb dolog lenne közted és Kristen között. Hidd el nekem, hogy nem jó egy ilyen lánnyal összeállni. Kristen prostituált, drogozik és iszik.

- Hagyd abba! Hagy döntsem már el én, hogy kivel haverkodok vagy éppen ki lesz a barátnőm! Ne szólj bele az életembe! - üvöltöttem rá végül. Teljesen felkaptam a vizet. Hihetetlen!

Kimentem az ajtón és egyből megláttam Krsit. Mintha sírt volna. Egyből oda akartam rohanni hozzá, de Tom visszatartott.

- Mennyünk haver!

- De...

- Mennyünk! Majd később elmondom.

Beleegyezően bólintottam, majd egy utolsó pillantást váltottunk Krissel és elmentünk Tommal.

U.i: Elég hosszú lett, bár tudom, hogy csak az előzö feji és Rob szemszögéből, de írjatok komit légy szíves! Sokat számítana! Jó és rossz kritika egyaránt jöhet! :) Puszi; dorri