3. fejezet

Hi ! Bocsi, hogy vasárnap hoztam, de tegnap 4-5 óráig írtam azt a kibaszott 12. fejezetet. És csak 22:30 fele készültem el vele. Remélem megbocsátotok. ;) Akkor jöjjön az a harmadik :D
B.K.


- Hayley! - szóltam barátnőmnek, aki az előttem lévő cellában ücsörgött.
- Mi az? - kérdezte már nem kómás állapotban. Mondjuk nem csodálom, hiszen reggel van. Ma végre eltakarodhatunk ebből a szarból.
- Láttad azt a fiút, aki ott ült mellettem a fotelben?
- Ö.. igen láttam, bár csak pár percre, mert engem azonnal beráncigáltak ide. - fintorgott.
- Tudtad, hogy az Richard fia? - érdeklődtem.
- Na ne! Komoly? - nézett rám döbbenten. - Pedig nem is volt olyan rossz. - kacsintott egyet.
- Ja, éppen ez az! Gecire szexi. Én is azon gondolkoztam, hogy majd meg kéne döngetni egyszer! - kacsintottam vissza. - Egy hármasban benne vagy csajszi? - kuncogtam.
- Hm... Nem rossz ötlet. - kuncogott.
- Na vissza az előzőekhez, tökre kívánatos volt a drága, és csak úgy bámult. És annyira áhhh... Nem találok szavakat bébi! - mosolyogtam szélesen.
Nem tudom mi az ördög lehetett velem, de most valljuk be tényleg nem volt egy rossz.

- Látom fent van a két kis vadmacska. - jött be vigyorogva George.
- Mi lenne, ha kiengednél? Mert legalább örömmel törölhetném le azt a rusnya vigyort a rusnya képedről. - álltam fel idegesen.
- Nocsak Kristen. Idegesek vagyunk? Miért? - vigyorgott tovább. - Látom a kis barátnőd nincs ennyire ideges állapotban.
- Csak lesz. - morgott az orra alá barátném.
- Na jó. Kiengedem magukat. Még vár magukra egy kis beszélgetés a pszichológia szobában. A földszinten. Remélem kicsit rendesebbek lesznek a hölggyel. Nem úgy mint velem.
Én csak a szememet forgattam, majd mind a kettőnket kiengedett.

George levezetett minket a földszintre. Mivel Richard irodája ott van, megint a fotelekhez vezetett minket, ahol most két fiú ült. Az egyiket megismertem. Ő volt szexi Rob Pattinson.
- Hát örültem, hogy láttam önöket. - vigyorgott ez a buzi George. - Remélem még lesz alkalmam látni önöket. Bár biztosan lesz alkalom nem?
Nagyon, nagyon csúnyán néztem rá.
- Na jó. Húzzon el a büdös picsába. Örüljön, hogy nem töröltem le azt a mocskos vigyort arról a picsanyaló pofájáról. - a vigyor csak úgy fagyott rá a mi kis buzinkra. A Rob mellett ülő fiú, akinek fekete haja volt, azonnal röhögni kezdett, Rob pedig köhögött, hogy elrejtse a röhögését.
George nagyon csúnyán nézett rám, majd elment.
- Hülye paraszt. - dobtam le magam a fotelbe.
- Nyugi Kristen. Ez csak egy seggnyaló mocsadék. De jól beolvastál neki. - kacsintott rám.
- Megérdemelte. Ekkora egy hülye pöcsöt az ég nem látott. Mindegy is. Kérsz egy kávét?
- Aha! Kösz! Egy jó feketét.
- Már hozom is.
A hülye magassarkúmban elbotladoztam az automatáig, majd épp beleakartam dobni a pénzt, mikor valaki megelőzött.
- Hé! - néztem szúrós szemekkel az illetőre, aki Rob volt.
- Nagyon haragszol, ha meghívlak egy kávéra? - hm.. hogy akarja a kis drágaság. Játszunk már vele egy kicsit az istenért is!
Bal kezemet a mellkasára tettem.
- Édes vagy, de egy! Apád nem nagyon örülne neki - húztam kicsit lejjebb mutatóujjamat - Kettő, köszi, de egyedül is menni fog. - vigyorogtam rá ördögien, majd a kávés gép felé fordultam.
Miközben bedobtam a pénzt, addig bal kezemet még lejjebb húztam, és a hasa közepén megállt. Hallottam, ahogy szaporábban veszi a levegőt. Hát Kristen... Nagyon jó az alakításod.
Amikor mind a két kávéval kész voltam, és még nem fordultam Rob felé, kezemet vissza húztam mellkasához, majd pólójába belemarkoltam.
- De azért tényleg köszi. - nyaltam meg alsó ajkamat, amit Ő csillogó szemekkel nézett. - Majd máskor. - pár másodpercig ajkait bámultam, amire el is mosolyodott kicsit, kezemet még feljebb húztam, végig simítottam a nyakán. Most megint szaporábban vette a levegőt, én pedig gonoszul el is mosolyodtam.
Aztán egy utolsó pillantást véve ajkaira vissza mentem Hayleyhez, aki nagyban röhögött avval a fekete hajú valakivel.
- Itt a fekete kávéd. - vágtam hozzá.
- Kösz. Jaj Ő itt Tom Stewi bébi. Akkora nagy arc. - nevetett tovább, én csak zavarodottan néztem rá.
- Helló csajszi! - köszönt vigyorral a képén Tom.
- Ö. Csá. - dobtam le magam a fotelra

Eliszogattam a kávémat 1 perc alatt, miközben hallottam barátném hangos röhögéseit.
Mivel még fel kéne élednem gyorsan vissza mentem a kávé géphez. Rob még mindig vele szembe állt.
- Na mi az Rob?
- Most már meghívhatlak valamire? - jött közelebb. Testünk kicsit össze ért, arcunkat pedig pár centi választotta el. Ördögien mosolyodtam el.
- Hm... Nem is tudom. - simítottam végig ajkain egy még nagyobb ördögi vigyor kíséretével. - Talán. - simogattam meg nyakát, majd belecsókoltam.
Jó volt így játszadozni vele.
- És mit szeretnél? - suttogta.
- Hm.. Egy jó kis fekete kávé megtenné. - érintettem nagyon, de tényleg nagyon lassan és lágyan ajkaimat az övéhez, csak hogy húzzam az agyát. Ő persze heves volt, és kicsit gyorsan vissza csókolt.

- Szerintem azt egyedül is megtudja venni. - szólalt meg Richard. Elhúzódtam tőle lassan, ördögien mosolyodva. Egy kis mosoly az ő fején is tündökölt.
- Szóltál apa? - fordult komoran apja felé.
- Nem kell ennek a libának kávét venned, már bocsánat Kristen. Neked meg nem nagyon kéne barátkoznod a fiammal.
- Már elnézést Richard, de azt hagy tudjam én, hogy kivel akarok barátkozni, és kivel nem.
- Nem a pszichológián kéne lenned? - kérdezte Richard.
- De, csak még vannak bent.
- Már nincsenek. Most jött ki egy férfi onnan. Úgyhogy szerintem mehet is be, és ami a fiamat illeti...
- Apa! Fogd már be!
- Mi van?
- Fogd be! Mindig csak dirigálsz. 19 éves vagyok a picsába is. Azt csinálok amit akarok. Hagyjál békén.
- Ne, hagyd! - szóltam Robra. - Igazad van, de lehet tényleg jobb ha nem barátkozunk. Ki a fene akarna egy ilyen lánnyal barátkozni mint én? Hagyd a fenébe. - kikászálódtam a karjai közül, majd elindultam a pszichológia felé. Egy könnycsepp azért elhagyta a szemem. Kicsit rossz volt ez az egész.
- Én. - hallottam meg Rob halkabb hangját. Gondolom az Én szót a cinikus kérdésemre értette. Kedves. De amíg az apja ekkora bunkó, nem hiszem, hogy lesz valami köztünk.