Wild Cat - 1. fejezet

Sziasztok! :D Meghoztuk az első fejezetet, igaz vasárnap helyett hétfőn, de van ez így bocsi :) Ezt a fejit én (dorri) írtam, DE! nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon... (és még sorolhatnám) sokat segített beLLs-KStew, amiért HATALMAS köszönet jár neki! ♥ Köszi csajszim imádlak! ♥ Nélküled ma nem lenne friss! Tehát tessék megköszönni KSTEW-nek! :) ♥

Na jó és most jöjjön a feji :D Reméljük tetszeni fog majd nektek és írtok komit :) Jó olvasást! pusz; DOrri & bells-kSTEW -> dostew (csak, hogy a névvel tisztában legyetek, aki eddig nem jött volna rá)

Kristen szemszöge

Fáj a fejem. Valószínűleg megint másnapos vagyok és még a drog hatása sem szállt el eléggé. Arra még emlékszem, hogy Hayley-vel, mikor megérkeztük tequila-val indítottunk, aztán bevettünk egy kis drogot és még ittunk is rá. És ha jól emlészem, Hayley kikezdett a pultos sráccal. És igen. Körbe néztem és megláttam Hayley-t a srácon lovagolni - már, ha az még mindig a pultos srác volt.

Várjunk csak. Valami furcsát érzek ott lent... Lenéztem és megláttam, amint egy idegen csávó épp belém élvezett. Legalábbis az elégedett arcáról ezt olvastam le. Mit sem törődve mással, elkezdtem lovagolni rajta. Ne csak neki legyen jó - gondoltam. Gyorsal lezavartuk a menetet, majd szóltam Hayley-nek, hogy ideje lenne haza menni. Mivel este egy újabb bulira voltunk hivatalosak, haza akartam menni kipihenni magam, hogy este újult erővel vághassak bele a buliba. Fogalmam sincs, Hayley hogyan bírja ilyen jól a szinte minden estés bulikat. Bizonyára évek tapasztalata áll már mögötte. Szegény neki is kijutott rendesen a rosszból. Bár talán még rosszabb helyzetben volt, mint én. De mindegy is. Ami volt elmúlt.

Kb. már csak egy utcányira voltunk a gyönyörű szép villánktól, mikor szirénázást hallottam. Miért is gondoltam, hogy egyszer nyugalomban haza érhetek a még mindig kicsit kába barátnőmmel? Egyre közelebbről hallottam a szirénázást. Hayley-ra néztem, de ő még mindig ki volt ütve. Hirtelen csönd lett. Amint oldalra pillantottam megláttam a renrőrautóbol kihajoló férfit.

- Kristen. Megint így kell találkoznunk? - kérdezte személyes rendőröm, Richard. Nem volt egy olyan alkalom se, amikor ne talált volna meg buliból hazajövet, kiütve. Persze most sem volt ez másként.

- Richard. - biccentettem neki flegmán.

- Mi lenne, ha elbeszélgetnénk egy kicsit? - kérdezte.

- Nem kérek a jó tanácsaidból - feleltem megint flegmán - fadeszka. - morogtam a végét.

- Na, jó! Szálljatok be! - szólt ismét Richard. - George! - szólt a társának. George oda lépett hozzánk és bilincset akart a csuklónkra rakni.

- Naaaa! - szólt még mindig kicsit kómásan az én legjobb barátnőm. - Haggyanak már minket békén! Haza akarok menni pihenni! Kris mennyünk! - tért magához Hayley. Imádom ezt a csaj! Ami a szívén az a száján.

- Na, jó! Beszállás! - szólt, most már kicsit sem kedves hangon Richard.

- Nem! Nem megyünk sehová! - sikítottam. Mit sem törődve az ellenkezésünkkkel, beültettek nagy nehezen az autóba és mát vittek is a kapitánységra.

Kb. 10 perc kocsikázás után már ott is voltunk. Sem én, sem Hayley nem voltunk hajlandók kiszállni az autóból és bemenni. Már ott tartottunk, hogy sikítozunk, a rendőrök meg ordibálnak velünk és próbálnak bevinni minket az őrsre - miután nehezen kiszedtek a kocsiból. Az utcán szép kis embersereg gyűlt össze, hogy minket bámuljanak. Hayley be is szólt nekik nem egyszer, hogy nem kell mindenkinek minket néznie. A rendőrök próbálták befogni a szánkat, kevés sikerrel. Nem hagytuk magunkat, volt már tapasztalatunk ilyen téren. Rúgtunk, haraptunk, sikoltoztunk. Már bent jártunk a kapitányságon. Ott is minden szem ránk szegeződött.

- Most már aztán elég volt Krsiten! Minden egyes alkalommal el kell ezt játszanod? - szólt eréjesebben.

- Elég legyen Hayley! - szólt most George is. Hayley sem volt kíméletesebb a ,,rendőrjével".

- George! Vidd magaddal Hayley-t! Nem kéne most együtt hagynunk őket. - nézett rám az utolsó mondatánál. Én csak gúnyosan elmosolyodtam, Hayley viszont újra nemtetszését nyílvánította ki káromkodásával.

George elvezette Hayley-t egy másik irányba, míg engem Richard vitt a már jól megszokott irányba, egyenesen az irodájához.

- Ülj le ide, mindjárt jövök a cella kulcsoddal. - vigyorgott rám.

- Legalább a 14-eset hadd kapjam meg! Ott kényelmesebb az ágy. - szóltam utána. Ledobtam magam az egyik fotelbe és vártam, hogy Richard hozza a kulcsot és elvezessen a celláig.

2 perc elteltével kezdtem magam frusztráltan érezni. Mintha valaki figyelne. Mikor leültem, még érzékeltem, hogy valaki ül az én fotelem mellett kettővel. Dühösen kifújtam a levegőt, majd megszólaltam:

- Mit bámulsz? - kérdeztem flegmán, miközben oldalra fordultam, hogy szembe nézzek a kutató szempárokkal. Bár ne tettem volna. Azok a szemek, istenem! Aztán végigmértem. Hm... egy numerát megérne! - gondolkodtam el. Sajnos nem gonolkodhattam tovább, ugyanis Richard jött és szólt oda a srácnak.

- Mindjárt jövök Rob, csak elintézem még Kristent. Nagyon sietsz? - kérdezte ,,rendőröm". A fiú megszólalni sem tudott csak tátogott. Ördögien elmosolyodtam. - Rob? - kérdezte Richard. - Fiam, minden rendben? - vált aggódóvá a hangja. Nekem meg az arcomra fagyott a mosoly. Fiam?! Ledermedtem.

U.i.: Bocsi, hogy ilyen rövid lett. :\ A kövi fejit beLLs-KStew hozza :D Reméljük tetszett :) Komizzatok, hogy tudjuk szerintetek milyen lett. Jó és rossz vélemény egyaránt jöhet :) pusz; dostew