2. fejezet

Na Hi! beLLs-KStew személyesen az oldalon! Reméljük tetszett az első fejezet, mert ha nem leharapom a fejeteket! Na jó, ez morbid volt, mindegy is. Dorri sokat segített nékem, mert Rob szemszöget írtam és én mindig Kris szemszöget írok, úgyhogy... Nagyon köszönöm Dórri! (L) Nektek pedig jó olvasást.
B.K.


Már körülbelül 1 órája ülök apám irodája előtt a rendőrségen. De szerintem pár perc és megyek is, ugyanis az én nagy és legjobb haverom, Tom jön hozzánk. És hát ki kéne menni érte a reptérre.
Pont fel akartam állni, mikor nagy zsivajra lettem figyelmes. A bejárati ajtó felől jött. Biztosan az apám volt az, és a társa. Ha jól tudom valami George-nak hívják.
Apám mostanában eléggé sokat beszélt egy lányról. Azt mondta, hogy olyan szép lány és mégis elrontja az életét. Állítólag drogozik és iszik. Meg, hogy súlyos problémái vannak lelkileg.
Jól tippeltem. Apám jött be az ajtón, mellette pedig egy lány. A lány le volt bilincselve és apám a karján fogva húzta be. Ahogy így megnéztem a lányt elég csinos volt. Sőt, ez csak enyhe kifejezés. Egyszerűen ahogy ránéztem megállt körülöttem a világ. Mintha csak én és Ő létezne.
Gesztenyebarna hajában egy kis vörös árnyalat is volt. Hosszú haja göndören omlott hátára. És így, hogy bilincs volt a kezén csak még dögösebb volt.
A lány vékonyka volt, de azét nem egy anorexiás.

Most úgy érzem magam, mint egy "szerelem első látásra pillanatban." De nem tehetek róla. Ez a lány... egyszerűen gyönyörű és szexi.
Na jó Rob.. itt az ideje, hogy kicsit leállj a sok fantáziáddal. - rivalltam magamra, de hiába, egyszerűen előtörnek belőlem a perverz gondolatok.

- Ülj le ide, mindjárt jövök a cella kulcsoddal. - vigyorgott apám a más ülő dögös lányra, akiről mellesleg le sem vettem szemeimet.
- Legalább a 14-eset hadd kapjam meg! Ott kényelmesebb az ágy. - szólt apámhoz.
Szóval akkor Ő az a lány. Gondoltam.
Csak Őt bámultam. Le sem vettem szemeimet róla, csak Ő létezett számomra. Kezdett kicsit feszült lenni a levegő, legalább is Kristen körül. Olyan 5 perc után dühösen fújta ki a levegőt, majd rám emelte fejét.
- Mit bámulsz? - kérdezte flegmán, de nem tudtam mit válaszolni. Egymás szemébe néztünk, és egyszerűen lefagytam. Azok a zöld szemek.. Édes Istenem...
Még mindig engem nézett majd megjelent apám is.
- Mindjárt jövök Rob, csak elintézem még Kristent. Nagyon sietsz? - nem tudtam megszólalni. Hiába kérdezett tőlem, egyszerűen csak néztem a szemeibe, mire Ő ördögien vigyorodott el. Csak tátogtam, mint egy hülye, és ez a Kristen pedig csak jobban vigyorgott.
- Rob? - kérdezte apám. Én csak tovább néztem a vigyorgó Kristent. - Fiam, minden rendben? - vált aggódóvá apám hangja.
Kristen ahogy meghallotta apám szájából, hogy fiam, vigyora arcára fagyott.
Hát apám, kellett neked kimondani a fiad szót... Most őszintén szólva a pokolra kívánlak. - milyen kár, hogy nem tud gondolatban olvasni az apám, mert ezt most mind meghallhatta volna, amit őszintén szólva nem bántam volna. Sőt...!
Kristen arcáról másodpercről másodpercre olvadt le a mosoly, én pedig vissza tértem a valóságba.

- Rob, itt vagy még a jelenben? - kérdezte apám.
- Ö.. Pe... Persze. - dadogtam. - Mit is kérdeztél? - néztem fel apámra.
- Ja, hogy nagyon sietsz-e?
- Ja nem. Vagyis - néztem órámra - 5 percem van, hogy ott legyek időben Kri... vagyis Tomnál. - mekkora egy balfasz vagy. Kristen mi?
- Oké. Akkor menj, és ha haza mentél...
- Tudom tudom. - most őszintén azt kívánom, hogy bárcsak nem is jöttem volna ide.
- Nos Kristen. Megkaphatod a 14-es szobát. És amíg bent ücsörögsz, eldöntheted, hogy akkor hogyan tovább. Örülnék, ha nem drogoznál és piálnál minden áldott este.
- Jól van már na. Nem az apám. Úgyhogy... - flegmázott az apámmal, akivel most én is flegmáznék.
- Holnap, délután 3-ra beírtalak téged és Hayleyt a pszichológushoz. Elmentek és elbeszélgettek. Jót fog tenni.
- Na ne! Jó lenne ha nem intézkedne helyettem. Nem vagyok kicsi. - állt fel dühösen Kristen.
- Hány éves is vagy kisasszony? - húzta fel szemöldökét apám.
- 17. Na és?
- Na és? 17 vagy nem 18. Szerencse, hogy ismerjük egymást, és hogy kimentelek téged a bajból, mielőtt keményebb rendőrök vinnének el. Most talán nem a 14es szobát kapnád meg, hanem a 3ast, ahol van egy fotel meg egy rácsos ágy.
- Hol van Haylel? - érdeklődött Kristen.
- 13as szoba. De nem mehetsz oda. Kivan a sok drogtól. Na gyere. Szia Rob. Tomot vidd hozzánk.
- Jó. Sziasztok! - köszöntem nekik.
- Helló. - jött a flegma köszönés Kristől.

Gyorsan sétáltam ki a rendőrségből, és végre ki is léptem a friss levegőre. Rágyújtottam egy cigire, majd beszálltam az autómba és gyorsan a reptérre hajtottam.

Mire odaértem Tom már ott állt egyedül két oldalán egy egy bőrönddel. Elég humoros volt.

- Na végre haver! - kapta fel a bőröndjeit Tom. - Azt hittem már sosem jössz. Hol a fenébe voltál? - kérdezte tőlem legjobb haverom, miközben kezet fogtunk.
- Hát, van mit mesélnem, de add ide a csomagodat. - vettem ki a kezéből, majd a csomagtartóba raktam a cuccait.
Beszálltunk a kocsiba és gyorsan hazahajtottunk. A vendégszobába felcipeltem Tom cuccait, majd mivel az az ötletem támadt, hogy mennyünk egy sörözőbe, taxit hívtunk.
Pár perc és ott is voltunk.
Tommal egy Heineken-t rendeltünk, majd ittuk, mikor kihozták.
- Na mi van haver? - kérdezte tőlem Tom, miközben belekortyolt a sörébe.
- Bent jártam apámnál, és két csajt hozott magával, akiken bilincs volt.
- Hú, ez jól kezdődik. - vigyorgott Tom.
- Befejezhetem? - néztem rá.
- Igen igen. Már meg is szűntem létezni.
- Na, szóval bejött a két lány bilincselve. Az egyik káó volt így már is bevitték egy cellába, majd az egyik a mellettem lévő fotelbe ült. Folyamatosan csak bámultam. Kurva szép volt basszuskulcs. Egyszerűen le nem vettem róla a szemem. Aztán apám elvitte egy másik cellába. Szerintem én beleszerettem haver. - mondtam el neki a történetet.
- Hát öcsém. Ez jó! Vagyis szerintem itt lesz még valamit. - kacsintott.
- Én őszintén mondva remélem. De mindegy is. Holnap megint bemegyek, és te is jössz velem. - ittam meg söröm felét egy húzásra.
- Ha annyira akarod. - vonta meg vállát.
- Még szép, hogy jössz. Talán felszedheted az a másik csajt! - kacsintottam most én Tomra, majd megittam a sörömet.
Ezen Ő vigyorgott most, majd lehúzva sörét már mentünk is haza. Újra taxit hívtunk, majd otthon a TV elé ültünk, hogy a meccset bámuljuk. Tommal időközben rendeltünk egy pizzát, ami meg is jött, mikor az Arsenal a 2. gólt lőtte.
A pizza végeztével pont apám jött be az ajtón, aki eléggé ki volt.
- Na mi van Richard? - kérdezte barátom.
- Az a két lány. Húú... kifárasztanak. - sóhajtott. - Claire megjött már?
- Még nem.
- Láttam, hogy néztél arra a Kristenre. - váltott gyorsan témát. - Remélem nem lesz semmi sem köztetek, mert...
- Nem mindegy, hogy mi van? - emeltem fel a hangomat. - Azt csinálok, amit akarok, úgyhogy... Mindegy gyere Tom. Nézzük fent a meccset. - szóltam Tomra.
Tom első szóra már jött is, majd felérve bedőltem az ágyba és nagy gőzzel gondolkozni kezdtem.
De Tom nem nagyon akart hagyni.